A Kereszt alatt

A Megváltás ünnepére készülve tematikus online kiállításra hívom a kedves olvasót.

Feszty Masa festményein keresztül szemlélhetjük végig a Nagyhét eseményeit az általa alkotott Jézus-ábrázolásokon keresztül, valamint a Szenthagyományból kibontakozó, képekké rögzült Keresztút ájtatosságot.

Az első diákon az Olajfák hegyén, az Agónia óráiban láthatjuk Jézus alakját a szénrajzról fennmaradt aprónyomtatványon. Az eredeti 1949 körül készülhetett és jelenleg keresés alatt van. A szénrajz több változatban is elkészült. Egy fontos bizonyíték az itt látható Kozma Imre atya pappászentelésének emléke Masa rajzával 1952-ből.

A következő Jézus-portrék a Vir Dolorum, avagy Fájdalmak Férfia képtípus hagyományába illeszthetők. Jézus fején a töviskoronával, szenvedésének gúnykeltő és folyamatos fájdalmat okozó eszközével látható.

Tudjuk, hogy a művésznő több ízben járt hosszabb - rövidebb ideig Firenzében, amely igen jelentősen befolyásolta egyházművészeti formanyelvét. A nagy reneszánsz mestereket felvonultató jegyzeteiben ezt írja: „Botticelli, nekem ő a mindenem. Nem tudom kifejezni, mi az, amit annyira szeretek benne. Az hiszem, az a különös, melancholikus báj, ami minden képén elömlik és az a csodálatos, bánatosarckifejezése minden alakjának. Oly hihetetlen tisztaság árad a műveiből, hogy még a pogány tárgyú képei, pld. a Vénusz születése is szinte szentképnek hat.”

Sandro Botticelli Töviskoronás Jézus festménye, amely a 15. század végén készült és a bergamoi Morelli - gyűjteményben maradt fenn, hasonló kompozíciós jegyeket mutat, mint Masa több Jézus-képe. Firenzében Feszty Masa egészen magába szívta a nagymesterek művészi gyakorlatát és később magyar földön gyümölcsözött ki az itáliai formakincs egy különösen viszontagságos korban.

Ha a következő képre tekintünk Jézus, a Királyok Királya, magyar felségjelvényekkel látható. Jézus mondata: „Mit féltek, kicsinyhitűek!” megrendítő tekintete súlyos hatással bír az 1944-ben publikált plakáton. Összetett kompozíción Jézus fején szenvedésének egyik eszköze a töviskorona fonja körül a Szent Koronát, a koronázási palást alól szikrázó, ugyanakkor kereszttől meggyötört Szent Szíve irgalmának sugarai hatolnak át.

Krisztus király 1949-ben a jezsuiták számára készült, jelenleg is Budapesten a Krisztus király kápolnában található. Krisztus tiszta, sugárzó tekintettel néz ránk, szemeiben a szenvedés fájdalma és a megváltás kegyelme egyszerre tükröződik. A vérvörös köpeny király mivoltját idézi elénk és egyben szenvedésének jelképe is. A töviskorona vércseppjei isteni korona rubinjává válnak és egyben a síkból kilépve megragadhatóvá, még inkább élővé teszik a képet. A nádszál jogart, azok a gúnyolódó római katonák tették a kezébe, akik majd ütlegelve, felhajtják őt a Golgotára, hogy ott elfoglalja Isteni trónját, és a keresztre szegezve, a Mindenség Uralkodójaként elnyerje számunkra az örök életet. A jobbjában tartott aranyalma már az z Atyától kapott Uralmára utal. A háttérben a leonardói hegyvonulat is a reneszánsz levegőjét idézi.

A különböző képtípusokat összekapcsoló dián kereszt alakban helyeztem el az említett kisnyomtatványokat, koszorúként az Olajfák kertjéből hozott olajággal, emlékezve a valódi helyre, ahová a stációképek eseményei irányítanak minket. A Keresztút ájtatosságban a kép misztériuma ebben áll, jelenné tenni a térben és időben is távoli, de az életünkre ebben a pillanatban is ható üdveseményt.

Feszty Masa több templom számára is festett Stációképeket.

Köztük az első megrendelések Tatabánya két városrésze számára készült az 50-es évek első felében (Felsőgalla, Szűz Mária Szent neve templom 1951-52 körül; Alsógalla, Szent István király templom 1953 körül.) Masa előszeretettel örökítette meg szentképeit, amelyeket gyakran üdvözlőlapként küldött barátainak, ismerőseinek. A Keresztút képeiből egy mini leporelló készült, amely így a magánáhítat gyakorlatát elégítette ki. 1953 körül jelent meg, szerény kivitelű, kis példányszámú magánkiadásban.

Érdekesség, hogy a XIII. stáció „Jézus testét leveszik a keresztről” kép nem a felsőgallai, hanem az alsógallai sorozatból került be. Az előbbin csak az Édesanyjával látható a halott Jézus, míg az utóbbin a keresztről levevő Arimateai József is megjelenik. A könyvecske alapján készülhetett az 1962-ben Cleveland-ben megjelent a Szent Keresztút című imafüzet, amely elmélkedésekkel kíséri a stációképeket. Az 1963-ban szintén a jezsuita Kővári Károly atya által közölt „Krisztus nyomában” című betegek számára összeállított imafüzetben a kötet közepén egy lapra szerkesztve találjuk Feszty Masa stációképeit.

Összevetve a megjelent kötetben a tatabányai templomok festményei kerültek be, ami nem zárja ki, hogy még több stációsorozat is kikerült a festőnő kezei közül ezekben az években. Akár magánszemélyek megrendelésére is festett egy-egy állomást.

A művésznő 1962-ben festett először Domaháza közössége számára. Az Árpád-házi Szent Erzsébet templom részére a főoltárkép megfestését követően, majd a hozzá csatlakozó két oldalkép befejeztével, egy stációsorozat elkészítésével is megbízták. 1976-ban a korábban említett kis fekete-fehér leporelló alapján alkotta meg a harmadik teljes sorozatát. A majdnem negyedévszázad elteltével megfestett Keresztút kompozícióiban kisebb eltérésekre figyelhetünk fel.

Megérkeztünk a Golgotára! Az ég elsötétült, a tömeg elvonult, Jézus felkiáltott és kilehelte lelkét. Golgota, 1954. Jászkarajenő, Nagyboldogasszony templom számára készült, mint nagyböjti oltárkép. A közösség csak évente negyven napig láthatja ezt a csodálatosan megrendítő és egyedül ismert Jézus halálának pillanatát ábrázoló festményt. Mária Magdolna alakja Feszty Árpád 1901-ben Firenzében festett Krisztus - triptichonjáról költözött át a kereszt alá. 

A Fájdalmas Anya, Mária a hit oszlopaként rendíthetetlenül áll a vég pillanatában is. Feszty Masa több Mater Dolorosa képe is ismert, így az itt látható 1950 körül készült ábrázolás, amely a korábban említett jezsuita imafüzetekben szerepel.

A budapesti Szent Mihály templomban található festményen mint a Reménység Anyja jelenik meg előttünk a Mária alakja. Arcáról már felszáradtak a könnyek, már elhagyta a háttérben látható Golgota-hegyét, Szent Fia testét már sírba tették, és ő most bizalommal vár.

Feltámadott, Alleluja!

Az Emmausz című 1951-ben festett (Huber László tulajdona) képet már Húsvét fényének örömében szemlélhetjük. A fiatalabb tanítvány modellje Hanák Kolos, ferences novícius volt, akit a fénykép hátoldalán olvasható üdvözletben Antal atyának szólít Feszty Masa.

A képek keletkezését tekintve a legnehezebb idők gyermekei. Merthogy Masa szerette gyermekeinek hívni a festményeit. Olyan időkben születtek, amikor Jézussal együtt szenvedni volt az egyetlen kiengesztelődés és remény a kis magyar hazában, a nagy nemzeti fájdalomban. Pusztulás és a világháború utáni romokon taposó istentelen államrend formálódásának idején.

Imádkozzunk a Kereszt alatt is hű János apostol szavaival:

„Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4, 9-11)