Tíz éve ...

Tíz éve, hogy elkezdtem a kutatást. 

Tíz éve, hogy egy hideg téli reggelen Feszty Masa neve összekapcsolódott a korábbról már ismert jellegzetes szentképeivel. 

Tíz éve, hogy elkezdődött egy kölönleges földöntúli barátság, ami egy másik barát elvesztésének gyógyszereként hatott. 

Különös, ahogy akkor belépett az életembe a kedves Masi néni, akit már én is csak így hívok. A templomokat járva itt-ott bukkantak elém képei, mígnem a képeit kutatva jártam be hazánkat bazilikáktól a legapróbb majorságokig. Édesen csalogatott, vigaszt és reményt adott. Hálás voltam ezért az isteni küldetésért. És a tíz évben, az elragadottság hullámvasútján: hol buzgón, minden időmet neki szentelve, hol a feladat méreteitől megterhelve, hol bizony előle elbújva, de együtt haladunk. Szinte felelgetve, mikor a hétköznapi hajsza tompítja a figyelmem, jön egy értesítés, egy újságcikk, vagy telefonhívás: - "Tudtad, hogy a plébániánkon is van egy Feszty Masa?" - és akkor új erőre kapok, mert nincs visszaút, csak előre van.

Az első kép az Úti Boldogasszony. A legismertebb mindközül. 

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén kérem a Szűzanyát és Szent Józsefet: ahogy Jézust bemutatta a Teremtő Atyának, úgy mutasson be kicsiny magamat és küldetésémet is az Áldott Szentháromságnak. Amen