A Jókai–ládika

A 2025/26-os évben számos programmal, kiállítással, könyvbemutatóval ünnepelte a magyarság az írófejedelem, Jókai Mór születésének 200. évfordulóját. A legmagyarabb író regénybe illő családi viszonyokat élt. Első feleségének, Laborfalvi Rózának unokáját leányává fogadta, akit Jókai Rózaként ismerünk. A bonyolult családi helyzetet a szeretet ereje oldotta fel. Masa így emlékszik vissza édesanyjára: „kimondhatatlanul szerette Nagyapámat. A világon legjobban. Azt hiszem még nálam a gyermekénél is jobban.”[1]

Fesztyné Jókai Róza a Jókai-centenáriumot megelőző években adta ki visszaemlékezéseit, 1923-ban Akik elmentek címen, majd 1924-ban a Tegnap című kötetét jelentette meg. Ezen írásaiból tartott felolvasó előadásokat leányával az 1925-ös emlékév folyamán: „Az igazi Jókai”[2], „Jókai alkonya”[3], „Jókai szeme”[4] hogy néhány bemutatót említsünk.

Feszty Masa maga is írt „Emlékeim Nagypapáról” címmel. „Ó a Nagypapa! Az mindent tud, amit akar! Az a világon a legokosabb ember. És mindent meg tud magyarázni, amit látunk és nem értek! Hogy szereti az ő Camikáját! Kivágatta a fák gyökereit, hogy el ne essem bennük, mikor karikázom. Csak karikázni nem tud. Kár. Milyen jó volna együtt karikázni! De mást mindent együtt csinálunk. Együtt írunk is. Bizony, ő mondta! Azt mondta: gyerünk írni, Camikám. És azt is mondta, hogy ha ott ülök a lábánál, mikor ír, hát akkor jobban megy neki.”[5] Jókai és az általa Camikának becézett kislány egymás ajándékaiként élték meg családi kapcsolatukat.

Jókai Mór Nagy Bellával kötött kései házassága egyszerre a másik családtól való eltávolodását is jelentette. Kapcsolatuk Rózával olyannyira megromlott, hogy az író halálát követően nem számíthatott örökségre. Jókai néhány kézirata maradt csupán a Feszty-család birtokában. Ezeket a töredékeket Fesztyné és leánya a későbbi szűkös időkben hálaajándékként osztották barátaiknak, jótevőiknek. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának több Jókai-kézirata is Feszty Masa levelezésén keresztül érkezett a gyűjteménybe. Ilyenek például az Analekta 10.314[6] jelzeten szereplő regény töredékek a Mire megvénülünk és a Magnéta című regényeiből. A három kivágaton oldalt Feszty Masa üdvözlő sorait találjuk: „Barátsággal emlékül Feszty Masától”; „Őszinte barátsággal Feszty Masa”; „Köszönettel a nagyon érdekes és szép könyvért Feszty Masától”.

Sárközy Györgyhöz írt levelében[7] Feszty Masa említést tesz egy „Jókai-ládáról”, amelyben nagyapja kéziratait őrizte. „Most tettem le a III. kötetet.[8] Egy lázban faltam az egészet 3 nap óta. Gyurka nem is hiszi, milyen tisztelettel nézek én ezentúl fel magára! Gyurkánk – akartam rajzolni valami szépet Magának, de valahogy most önkéntelen ki kellene húznom a legféltettebb kincseim fiókját – és ki kellene nyitnom a Jókai-ládát, őáltala, az ő kézszorításukkal akarok magának köszönetet mondani (Pedig nem is érdemel azt, mert úgy megríkatott és úgy kirázott ma d.e. a hideg…) A Jókai-íráson a maga hősei közül szerepelnek ketten. A párisi emigránsok közül. – A Feszty-tollrajz[9] pedig borítékra van odavetve, - mintegy gratulációs levél onnan, felülről. Hogy érdekelte volna őket, akik annyira benne éltek ebben a korban! Mikor látjuk? Masa”

Az ELTE HTK Művészettörténeti Kutatóintézetben Feszty Masa–hagyatékának feltárása során több levélben szerepel utalás, miszerint a festőnő Jókai-kézirattal hálált meg egy-egy segítséget vagy kért szívességet ügyei szervezéséhez. Olyan levél is akad, amiben ismeretlen levélíró bátran kér eredeti Jókai kézírást a jószívű művésznőtől. Valószínű, hogy ebben a ládikában pihent évtizedekig a hagyatékból újonnan előkerült néhány Jókai-relikvia is. A levelek, képeslapok, újságcikkek között lapult három Jókai-kézirat. Az egyikből külön papírra ragasztva egyedi "Mikulás ajándék" készült 1937 decemberében. 

Jókai Mór: A három márványfej, kézirat, C-I-9/ 3.2.2.1

Jókai Mór: Egy az Isten, kézirat C-I-9/ 3.2.2.1

Jókai Mór: Egy az Isten, kézirat C-I-9/ 3.2.2.2

Jókai Mór: Egy az Isten, kézirat C-I-9/ 3.2.2.2

A Petőfi Irodalmi Múzeum „Az üstökös, kit önlángja a végtelenbe visz” című kiállításán bemutatásra került Jókai Mór tulipános festett díszládája. Ehhez hasonló kifestésű, de jóval kisebb méretű, asztalra helyezhető[10] ládikót találtam a Kutatóintézetben elhelyezett tárgyi hagyatékban. Talán ez volt az a Jókai-láda, amelyben a nagypapa kéziratait őrizte Feszty Masa? Talán.

---

[1] Feszty Masa-Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és művészete. Budapest 1966. 91.

[2] Délmagyarország 1924. december 25.

[3] A Nép, 1925. február 10.

[4] Magyar Távirati Iroda, 1925. január 16.

[5] Feszty Masa: Emlékeim Nagypapáról. In.: Az Est Hármakönyve 1925. https://mek.oszk.hu/12400/12424/12424.pdf

[6] 1962-ben került a gyűjteménybe.

[7] Fond 17/56 levelek Sárközy Györgyhöz; OSZK; Kézirattár

[8] A levél datálásához: Sárközy György: Mint oldott kéve I-III. 1932-ben jelent meg.

[9] Édesapjától, Feszty Árpádtól is szívesen ajándékozott kisebb vázlatokat.

[10] talán gyermekjátéknak szánt?